Hofmann később szabadalmaztatta a 4-AcO-DMT-t, amely később feledésbe merült, mígnem az 1990-es években újra felbukkant partidrogként. 1999-ben David E. Nichols professzor és pszichedelikus tudós megpróbálta felkelteni az érdeklődést a 4-AcO-DMT iránt azzal, hogy a pszilocibin biztonságos és költséghatékony alternatívájaként mutatta be, mivel sokkal könnyebb és olcsóbb szintetizálni. 20 évvel később, és még senki nem végzett egyetlen jelentős tanulmányt a 4-AcO-DMT biztonságosságáról és potenciális előnyeiről, annak ellenére, hogy egyre népszerűbb a pszichedelikus szerek használói körében.
A 4-AcO-DMT por formájában kerül forgalomba, amely lenyelhető vagy felszippantható. Mint minden pszichedelikus gyógyszer esetében, a mikrodózisok kulcsfontosságúak a hatások és a tapasztalatok meghatározásában, ami a jelentések szerint nagyon hasonlít a gombákéhoz vagy a DMT-hez.
