Az Egyesült Államok déli részéből, Mexikóból és Peruból származó régészeti leletek azt mutatják, hogy a meszkalin tartalmú kaktuszok évezredek óta használták szertartásokon. A San Pedro kaktusz kiemelkedik a Mescaline tartalmából. A Peruban már az Inka Birodalom előtt elterjedt San Pedro kaktusz (vagy helyi nevén Wachuma) használata a spanyol hódítások után jelentősen visszaszorult, de a 20. század közepétől fokozatosan elterjedt Peruból Bolíviába, Chile, főleg gyógyszerként.
A meszkalint, mint hatóanyagot a San Pedro kaktuszban csak 1960-ban sikerült azonosítani. Ez az anyag leginkább a kéreg alatt található. A San-Pedro név, amelyet a spanyol hódítások nyomán kapott a kaktusz, Szent Péterre utal, aki a keresztény hiedelem szerint a mennyország kapuinak kulcsait őrzi. Jelenleg a 19. század végén alapított indián egyház hasonló célokra használja.
